Gondolataim

"A festészet elhitette velem, hogy visszavezethet önmagamhoz, hogy van egy világ amiben Én-né tudok válni, magam lehetek.  Ebben a világban van irrealitás, szürrealitás és realitás, szabadon mozgok benne. Megengedem magamnak a mai művészi szabadságot, a szabályok felrúgását, a korlátok kikerülését, önfeledten játszom. Nem alkalmazkodok, nem színlelek. Érzékelem, megfigyelem a körülöttem levő folyamatokat, folytonosságot, és kétségbeesetten követelek egy emberibb világot. Gondolat-, érzelemgazdag tartalmat akarok közölni, belső elvből meghatározott műveket festeni. A látomássá érlelt látványt fegyelmezetten formálom képpé, a címeim mintegy mutatóként szolgálnak, pillanatnyi megvilágosodását az útnak, és biztos sejtését az iránynak. Vallom, hogy a művészetnek erkölcsi, morális felelősséggel kell bírnia, csak így lehet beszédes, így juthat el lélektől-lélekig."

Van az embernek egy saját maga által alkotott, kreált képe, és van egy másik, ahogyan mások látják őt. Melyik az igazi? Gondolom, mindkettő…

Felcsaptam a vendégkönyvemet, és ezeket olvasom:

- "a képekből árad valami mély tartalom"
- "a harmonikus, különleges színvilágú képek érzéseket, gondolatokat közvetítenek"
- "Kiállításod gyönyörködtet és elgondolkoztat."
- "Műveid kiválóan alkalmasak a semmilyen más eszközzel ki nem fejezhető gondolatok, hangulatok, üzenetek vizuális megjelenítésére, és mindezt csak fokozza az egyes gondolatokhoz, érzelmekhez pontosan megfelelő, azokat szolgáló színek, formák és kompozíció jó érzékkel történő kiválasztása."
- "Sokat mondó alkotások, fantáziadúsak, illetve elgondolkoztatóak. Öröm volt gondolkodni rajtuk."

Sokszor hallom, nehéz pályát választottam.
Nekem nem nehéz, kicsiny családom szilárd falként áll a hátam mögött.
Szeretek festeni, ezért teszem. Kiszálltam a mókuskerékből, megteremtettem a magam világát, és köszönöm, jól vagyok. Nem vagyok egyedül, barátaimmal, támogatóimmal, gyűjtőimmel csapatként dolgozunk a kiállítások létrehozásán. Ezúton is köszönet Nekik!

A kiállítások leszívnak, fárasztanak, de azért a sok köszönetért, elismerésért, amit egy-egy ilyen alkalomból kapok, megéri csinálni.
Jó érzés látni, átélni, ahogy az emberek megnyílnak, elmondják őszintén gondolataikat, jól érzik magukat. Igen, a mai társadalmi helyzetben egy pár óra erejéig megszűnik a közöny, a rosszkedv, a rohanás, a rosszindulat, az egymásra mutogatás. Lassítunk, kiszakadunk a mindennapi gondjaink közül, és mindenkinek mosoly van az arcán. Ennél erősebb mozgatóerő, azt hiszem, nincs, és nem is kell.

Hát erről szól az én művészetem, és kívánom, hogy böngészés közben a töredékét átélje a fent leírt pillanatoknak! Sajnos az internet nem tudja visszaadni azt a hangulatot, élményt, amit egy kiállítás nyújt. Amennyiben szeretne részese lenni következő kiállításomnak, kérem jelezze felém!

Köszönöm a kiállításaimon résztvevőknek, hogy megosztották velem gondolataikat , és remélem, hamarosan újra találkozunk ismeretlen, de nem idegen ismerősként!

                                                                                Ferencz J. Réka